2023-ban éghajlati rekordok dőltek, a hatások sem maradtak el

Az október végéig rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy az év mintegy 1,4 Celsis fokkal (±0,12°C fokos bizonytalansági intervallummal) meghaladta az 1850–1900-as iparosodás előtti referencia értéket. A 2023-as év és 2016, illetve 2020 közötti különbség – amelyek korábban a legmelegebb éveknek számítottak – olyan mértékű, hogy az utolsó két hónap nagy valószínűséggel nem befolyásolja a rangsort.

Az elmúlt kilenc év, 2015 és 2023 között a legmelegebb volt a feljegyzések szerint. Az El Niño esemény (ENSO meleg fázisa), amely 2023 tavaszán, az északi félteke északi részén jelentkezett és a nyár folyamán gyorsan fejlődött, valószínűleg tovább emeli 2024 hőmérsékletét, mivel az El Niño jellemzően a csúcspontja után gyakorolja a legnagyobb hatást a globális hőmérsékletre.

Az üvegházhatású gázok szintje rekordmagas. A globális hőmérséklet rekordmagas. A tengerszint emelkedése rekordmagas. Az Antarktisz tengeri jege rekordalacsony. Ez a megdöntött rekordok fülsiketítő kakofóniája" – mondta Prof. Petteri Taalas, a WMO főtitkára.

"Ezek több mint egyszerű statisztikák. Azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük a versenyt a gleccsereink megmentéséért és a tengerszint emelkedésének megfékezéséért. Nem térhetünk vissza a 20. század éghajlatához, de most kell cselekednünk, hogy csökkentsük az egyre barátságtalanabbá váló éghajlat kockázatát ebben és az elkövetkező évszázadokban. A szélsőséges időjárás nap mint nap életeket olt ki és a lehetetlenné teszi a megélhetést. Emiatt fontos, azaz mindenképpen biztosítani kell, hogy a korai veszélyjelzések mindenkit megvédjenek" – mondta Taalas professzor.

1. ábra
A globális átlagos felszínhőmérséklet az iparosodás előtti időszak (1850–1900) átlagához viszonyítva

A szén-dioxid szintje 50%-kal magasabb, mint az iparosodás előtti korszakban, ami hőt köt meg a légkörben. A CO₂ hosszú élettartama azt jelenti, hogy a hőmérséklet még hosszú évekig emelkedni fog.

A tengerszint emelkedésének mértéke 2013–2022 között több mint kétszerese a műholdas mérések első évtizedében tapasztaltnak (1993–2002), mivel az óceánok felmelegedése, valamint a gleccserek és jégtakarók olvadása folytatódik.

Az antarktiszi tengeri jég maximális kiterjedése a déli félteke telének végén ebben az évben volt a legalacsonyabb a mérések szerint, 1 millió km²-rel (több, mint Franciaország és Németország területe együttvéve) kevesebb, mint a korábbi rekordalacsony érték. Az észak-amerikai és európai gleccserek ismét szélsőséges olvadási szezont éltek át. A WMO jelentése szerint a svájci gleccserek az elmúlt két évben a térfogatuk mintegy 10 százalékát veszítették el.

A jelentés az éghajlatváltozás globális hatását mutatja be. Pillanatképet ad a társadalmi-gazdasági hatásokról is, beleértve az élelmezésbiztonságot és a népesség elvándorlását.

"Idén világszerte láttuk, hogy közösségeket sújtanak a tüzek, árvizek és a perzselő hőmérséklet. A rekordméretű globális hőségtől a világ vezetői számára elrettentőnek kell lennie" – mondta António Guterres, az ENSZ főtitkára.

A WMO éghajlati jelentését kísérő videoüzenetben Guterres úr sürgeti a vezetőket, hogy az ENSZ dubaji klímacsúcsán, a COP28-on kötelezzék el magukat a sürgős cselekvés mellett.

"Még van remény. Megvan a tervünk ahhoz, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést 1,5 Celsius fokra korlátozzuk, és elkerüljük a legsúlyosabb éghajlati katasztrófát. A COP28-on azonban a vezetőknek el kell indítaniuk a versenyt az 1,5 fokos határérték betartásáért: Azzal, hogy egyértelmű elvárásokat fogalmaznak meg az éghajlat-változási cselekvési tervek következő lépéseivel kapcsolatban, és elkötelezik magukat az ezek megvalósításához szükséges partnerségek és finanszírozás mellett; azzal, hogy vállalják a megújuló energiaforrások megháromszorozását és az energiahatékonyság megduplázását; és azzal, hogy vállalják a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonását, az 1,5 fokos küszöbhöz igazított világos időkerettel" – mondta az ENSZ főtitkára.

A megújuló energiaforrások felhasználása 2022-ben közel 10%-kal nőtt, a nap- és szélenergia élre tört.

A WMO előzetes jelentése a globális éghajlat helyzetéről a dubaji COP28 konferencián folytatott tárgyalásokhoz készült. A jelentés a nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálatok, a regionális éghajlati központok, az ENSZ-partnerek és a vezető éghajlatkutatók hozzájárulásait egyesíti. A hőmérsékleti adatok hat vezető nemzetközi adatkészlet összevonásából származnak.

A végleges „State of the Global Climate 2023” jelentés a regionális jelentésekkel együtt 2024 első felében jelenik meg.

2. ábra
2023 középhőmérsékletének anomáliája az 1991–2020-as standard normál időszakához viszonyítva

Kulcsfontosságú üzenetek

A három fő üvegházhatású gáz – a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid – megfigyelt koncentrációja 2022-ben – a legutolsó olyan évben, amelyre vonatkozóan összesített globális értékek állnak rendelkezésre – rekordmagas szintet ért el. A konkrét helyszínekről származó valós idejű adatok azt mutatják, hogy a három üvegházhatású gáz szintje 2023-ban tovább emelkedett.

A globális felszínközeli átlaghőmérséklet 2023-ban (októberig) mintegy 1,40 (± 0,12) Celsius fokkal volt magasabb az 1850–1900-as átlagnál. Az októberig terjedő adatok alapján szinte biztos, hogy 2023 lesz a 174 éves megfigyelési sor legmelegebb éve, felülmúlva a korábbi legmelegebb éveket, 2016-ot, amely 1,29 (± 0,12) Celsius fokkal haladta meg az 1850–1900-as átlagot, és 2020-at, amely 1,27 (± 0,13) Celsius fokkal. A globális havi rekordhőmérsékleteket az óceánon – áprilistól októberig – és valamivel később kezdődően a szárazföldön – júliustól októberig – figyelték meg. A WMO által az éghajlati jelentéshez felhasznált valamennyi adatkészletben 2023 júniusa, júliusa, augusztusa, szeptembere és októbere is jóval meghaladta az adott hónapra vonatkozó korábbi rekordot. Július jellemzően az év legmelegebb hónapja globálisan, így 2023 júliusa lett minden idők legmelegebb hónapja.

A globális átlagos tengerfelszíni hőmérsékletek (SST) az évszakhoz képest rekordmagasan alakultak, az északi félteke késő tavaszától kezdődően. Áprilistól szeptemberig (a legutolsó hónap, amelyről adataink vannak) minden hónap rekordmeleg volt, és a júliusi, augusztusi és szeptemberi rekordok mindegyike nagy különbséggel (körülbelül 0,21-0,27 Celsius fokkal) megdőlt. Az Atlanti-óceán keleti részén, a Mexikói-öbölben és a Karib-térségben, valamint a Déli-óceán nagy területein rendkívül magas hőmérsékleteket mértek, és széles körű tengeri hőhullámok alakultak ki.

Az óceánok hőtartalma 2022-ben érte el a legmagasabb szintet, ami a 65 éves megfigyelési sor legutolsó rendelkezésre álló teljes évének adata. A felmelegedés várhatóan folytatódni fog – ez a változás évszázados és évezredes időtávlatban visszafordíthatatlan. Valamennyi adatsor azt mutatja, hogy az óceánok felmelegedési rátája különösen erőteljes növekedést mutat az elmúlt két évtizedben.

2023-ban a globális átlagos tengerszint a műholdas mérések szerint (1993 óta) rekordmagasságot ért el, ami az óceánok folyamatos felmelegedését, valamint a gleccserek és jégtakarók olvadását tükrözi. A globális átlagos tengerszint-emelkedés mértéke az elmúlt tíz évben (2013–2022) több mint kétszerese a műholdas mérések első tíz évében (1993–2002) mért tengerszint-emelkedés mértékének.

3. ábra
Globális átlagos tengerszint-emelkedés a műholdas mérések kezdete óta

Gleccserek és jégtakaró: Az antarktiszi tengeri jég kiterjedése februárban elérte a műholdas korszak (1979-től napjainkig) abszolút rekordalacsony szintjét. Júniustól kezdve a jég kiterjedése az évszakhoz képest rekordalacsony volt. Az éves maximum szeptemberben 16,96 millió km² volt, ami nagyjából 1,5 millió km²-rel az 1991–2020 közötti átlag alatt, és 1 millió km²-rel az előző, 1986-os rekordalacsony maximum alatt. Az északi sarki tengeri jég kiterjedése jóval a szokásos alatt maradt, az éves maximális és minimális tengeri jég kiterjedése az ötödik, illetve a hatodik legalacsonyabb volt a mérések szerint. Észak-Amerika nyugati részén és az európai Alpokban a gleccserek extrém olvadási szezont éltek át. Svájcban a gleccserek az elmúlt két évben a megmaradó térfogatuk mintegy 10%-át veszítették el.

A szélsőséges időjárási és éghajlati jelenségek valamennyi lakott kontinensen jelentős hatást gyakoroltak. Ezek közé tartoztak a nagy árvizek, a trópusi ciklonok, a szélsőséges hőség és a szárazság, valamint az ezekhez kapcsolódó erdőtüzek. A Daniel mediterrán ciklon szélsőséges esőzéseihez kapcsolódó áradások Görögországot, Bulgáriát, Törökországot és Líbiát sújtották, különösen súlyos volt, emberéleteket követeltek szeptemberben Líbiában. A februári és márciusi Freddy trópusi ciklon a világ egyik leghosszabb ideig tomboló trópusi ciklonja volt, amely jelentős hatással volt Madagaszkárra, Mozambikra és Malawira. A májusi Mocha trópusi ciklon a Bengáli-öbölben a valaha megfigyelt egyik legintenzívebb ciklon volt.

Hőhullámok sújtották a világ számos részét. A legjelentősebbek Dél-Európában és Észak-Afrikában, különösen július második felében, ahol súlyos és kivételesen tartós hőség alakult ki. Olaszországban a hőmérséklet elérte a 48,2 Celsius fokot, Tuniszban (Tunézia) 49,0 °C, Agadirban (Marokkó) 50,4 °C, Algírban (Algéria) pedig 49,2 °C volt a csúcshőmérséklet. Kanadában az erdőtűz szezon minden eddigit felülmúlt. Október 15-én országosan 18,5 millió hektár volt a leégett terület, ami több mint hatszorosa a 10 éves átlagnak (2013–2022). A tüzek súlyos füstszennyezéshez is vezettek, különösen Kanada keleti és az Egyesült Államok északkeleti, sűrűn lakott területein. Az év leghalálosabb erdőtüze Hawaiin lépett fel, ahol legalább 99 áldozatról érkezett jelentés – több mint 100 éve ez volt a leghalálosabb erdőtűz az Egyesült Államokban. Afrika szarván öt egymást követő aszályos évszak után áradások pusztítottak, melyek még több ember elvándorlását váltották ki. A szárazság csökkentette a talaj vízfelvevő képességét, ami viszont növelte az árvízveszélyt, amikor áprilisban és májusban megérkeztek a „Gu esőzések” (március végétől júniusig tartó esős évszak). Közép-Amerika és Dél-Amerika számos részén tovább fokozódott a hosszan tartó szárazság. Észak-Argentínában és Uruguayban a januártól augusztusig tartó időszakban a csapadékmennyiség 20-50 százalékkal elmaradt az átlagtól, ami terméskieséshez és alacsony víztárolási szintekhez vezetett.

Társadalmi-gazdasági hatások: Az időjárási és éghajlati veszélyek súlyosbították az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos kihívásokat, a népesség elvándorlását és a kiszolgáltatott népességcsoportokra gyakorolt hatásokat. Továbbra is új, elhúzódó és másodlagos lakóhelyváltoztatásokat idéztek elő, és növelték sok olyan ember kiszolgáltatottságát, akiket a konfliktusok és az erőszak összetett hatásai már elszakítottak a lakóhelyüktől. A katasztrófák hatásainak csökkentéséhez elengedhetetlen a hatékony, több veszélyre is kiterjedő korai előrejelző rendszerek megléte. A "Korai figyelmeztetés mindenkinek" nemzetközi kezdeményezés célja, hogy 2027 végére mindenki számára biztosítsa a korai előrejelző rendszerek által nyújtott védelmet. A helyi katasztrófakockázat-csökkentési stratégiák kidolgozása és végrehajtása a katasztrófakockázatok csökkentésére irányuló Sendai Keretrendszer elfogadása óta nőtt.

 
A 2023-as év legfőbb jellemzői a WMO szerint

Forrás: wmo.int/news/media-centre/2023-shatters-climate-records-major-impacts