Rekord méretű olvadás Grönlandon

Nyáron általában a grönlandi jégfelszín mintegy fele elolvad. Ez természetes folyamat. Az olvadt víz többsége azonban gyorsan újrafagy. A parton az olvadék nagyobb része a jég felszínén marad, s csak a maradék folyik bele az óceánba. De ebben az évben a jég olvadásának mértéke drasztikusan megugrott. A műholdak adatainak becslése szerint a jégtakaró felszíni rétegének 97%-a elolvadt július közepére.

A kutatók még nem vizsgálták meg, hogy ez a páratlan olvadás hatással lesz-e az állandó jégmennyiségre, illetve hozzájárul-e a tengerszint emelkedéshez. A műholdas megfigyelések segítenek annak a megértésében, hogy ezek az események hogyan kapcsolódnak egymáshoz, illetve az éghajlati rendszerhez.

Son Nghiem a NASA munkatársa az Indiai Űrkutatási Szervezet Oceansat-2 nevű műholdjának radar adatait elemezte, amikor észrevette, hogy a grönlandi felszíni jég nagy része megolvadt 2012. július 12-re. „Ez olyan rendkívüli, hogy először el sem akartam hinni: tényleg igaz vagy csak adathiba?”- mondta Nghiem. Dorothy Hall a NASA Goddard Űrközpot kutatója is tanulmányozta Grönland felületi hőmérsékletét a NASA MODIS műholdjai, a Terra és az Aqua adatai alapján. Megerősítette, hogy a műholdak szokatlanul magas felszíni hőmérsékletet mutatnak, az olvadás pedig a szokásosnál nagyobb területen van jelen. Thomas Mote a Georgia Egyetem klimatológusa és Marco Tedesco a New York Egyetem kutatója szintén úgy véli, hogy az Oceansat-2-n és a MODIS képein látható változás valós.

1. ábra
A grönlandi jég állapota 2012. július 8-án (balra) és 12-én (jobbra)

Az 1. ábra 3 műhold adatai alapján készült. A valószínűleg olvadt (rózsaszín) területek esetében egy műhold detektált olvadást. Az olvadt (piros) esetében két vagy három műhold  jelezte az olvadást. A műholdak különböző időben haladnak át a terület felett, különböző fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek, s különböző skálán mérnek.

Az olvadás gyors lefolyású volt, mindössze pár nap alatt zajlott le. A térképek az említett három műhold adatai alapján készültek. Az első kép a július 8-i állapotot mutatja, amikor a jégtakaró felszíni rétegének nagyjából 40%-a volt olvadt. Július 12-én ez az arány már 97% volt.

Ez a különleges olvadási periódus egybeesett egy szokatlanul meleg gerinccel (magas légnyomás és ebben az esetben az átlagosnál melegebb légtömegek jellemezték), amely éppen Grönland felett volt. Ez a gerinc egy sorozat része volt, amely már május vége óta uralta a félsziget időjárását. Minden egymást követő gerinc erősebb volt az előzőnél. Az utolsó meleg légtömeg július 8-án indult útjának Grönland partjaitól, majd mintegy 3 nappal később megállt a jégtakaró felett, s feloszlani csak július 16-án kezdett.  A jégtábla közepén, július 11-12-én néhány órára fagypont fölé emelkedett a hőmérséklet.

Még a félsziget közepén – amely több mint 3000 méteres magasságban fekszik – is olvadás jeleit találták. A jégmagok elemzése alapján ilyen nagy területre kiterjedő olvadás nem fordult elő 1889 óta. A jégmagok vizsgálata szerint az ilyen események nagyjából 150 évente egyszer fordulnak elő. Mivel az utolsó 1889-ben történt, így a júliusban történtek aktuálisnak mondhatóak. Azonban ha a következő években megismétlődik az ilyen mértékű olvadás, az aggasztó lehet.

forrás: http://www.nasa.gov/