Aktivitást észleltek az izlandi Katla vulkánnál

Áprilisban múlt második éve, hogy az Eyjafjallajökull kitörése miatt millióknak kellett Európa repterein vesztegelnie. Aggódásra ad okod, hogy a sokkal nagyobb, szomszédos Katla tűzhányó körül nagy aktivitás mutatkozik, amely egy közelgő kitörést jelezhet előre.
A 9. századot követően a Katla átlagosan 60 évenként tört ki, de 1918 óta jelentősebb kitörés nem történt. Emellett az Eyajafjallajokull 1612-es és 1821-23-as kitörését hónapokra rá a Katla kitörése követte. A történelmi feljegyzések alapján tehát egy újabb kitörés várható a közeljövőben.
2011 júliusában a Katla tetején húzódó jégtakaró alól hatalmas mennyiségű víz tört fel. Ez arra enged következtetni, hogy nagyon erős hőhatás éri a jég alját. Azóta a vulkán felszínének szabálytalan mozgását is megfigyelték GPS műszerekkel. Továbbá repedéseket is észleltek, melyeket a kaldera alatti erős földrengések okoztak. Ezek az eredmények a magma sekélyebb mélységekbe való emelkedésére utalnak.
Egy nagyobb vulkánkitörés következménye lehet, hogy a hó és a jég olvadásából származó víz elárasztja Izland egyes területeit. Ezen kívül súlyos károk keletkezhetnek a mezőgazdaságban és megbénulhat a légiközlekedés.
Ha elegendő vulkáni anyagot bocsát ki magából egy tűzhányó, akár néhány évre le is hűtheti a földi klímát. Erre szolgált precedensül a szintén izlandi Laki-hasadék 1783-84-es kitörése, amikor is hatalmas mennyiségű, 15 köbkilométernyi láva terült szét és rendkívüli lehűlést tapasztaltak az északi félgömbön. Izland lakosságának legalább egyötöde vesztette életét a mérges gázok és az elpusztult állatok miatt bekövetkezett éhínség által. Nagy-Britanniában több ezer ember halt meg a mérgező gázok és az extrém hideg miatt. Észak–Afrikában pedig rekord alacsony mennyiségű csapadékot regisztráltak.  
Ehhez hasonló pusztító kitörések csak néhány száz évente fordulnak elő Izlandon, de a kitörés veszélye állandóan fennáll. Egy most megjelent tanulmány szerint a Laki-hasadékéhoz hasonló vulkánkitörés ma olyan mértékű légszennyezéshez vezetne, hogy 52000 és 228000 között lenne a halálos áldozatok száma Európában.
A vulkánkitöréseket a klímaváltozás is befolyásolja.  A Vatnajökull (Izland legnagyobb összefüggő jégmezője) kiterjedése a 19. század vége óta folyamatosan csökken, körülbelül 400 milliárd tonna jeget veszített azóta. Ezáltal csökkent a kéreg alatti forró köpenyre ható nyomás, így fokozódott a magmaképződés. A legutóbbi jégkorszak végén ugyanezen hatás a jelenleginél harmincszor több vulkánkitörést eredményezett.
Nehéz felmérni, hogy a vulkánkitörés mekkora zűrzavart okozna. Részben az is befolyásolná, hogy a szél milyen irányból fúj, de nagymértékben függ a kitörés jellegétől, nagyságától és az időtartamától is. Meglepő módon a kitörés erőssége kevésbé meghatározó, mint a típusa.
Noha az Eyjafjallajökull kitörése viszonylag kicsi volt, nagy károkat okozott, mivel a kiszóródott anyagok akadályozták az európai légiforgalmat. A Katla kitörésének is feltehetően hasonló robbanásos jellege lenne, köszönhetően a magma és a fölötte húzódó jégsapka kölcsönhatásának.
A kutatók és repülési szakemberek számára a végső cél az, hogy a közelgő kitörések jellegét megfelelően előrejelezzék. Ezek után lesznek képesek jobb forgatókönyveket készíteni a következmények kezelésére, amelyek a mezőgazdaságot és a légiközlekedést is érintik.
A Delft University of Technology-n tevékenykedő dr. Andy Hooper és munkatársai, valamint a University of Iceland kutatói szeretnének kifejleszteni egy sokkal pontosabb modellt, amellyel képesek nyomon követni a magma mozgását és térképeket készíteni arról, hogy a magma hol tárolódik.  
Az eddig tapasztalt változások ellenére a közeljövőben egyelőre nem kell újabb kitöréstől tartani.

forrás: http://www.wmo.int/pages/mediacentre/press_releases/index_en.html