A 2024-es év agrometeorológiai áttekintése

Erdődiné Molnár Zsófia, Kovács Attila

Január

2023 utolsó negyedévében igen csapadékos időjárás uralkodott a Kárpát-medencében, ezért a talajok felső egy méteres rétege már december elején telítődött, és sokfelé a mélyebb talajrétegekbe is jutott a nedvességből. December elején még télies hőmérsékletek voltak jellemzőek, a hónap második és harmadik dekádjában azonban csak gyenge fagyok fordultak elő, napközben pedig többször, nagy területen emelkedett 10 fok fölé a hőmérséklet. Ugyanakkor főként az Alföldön egyre nőtt a belvízzel elöntött területek nagysága (1. ábra). Január első hetének időjárása is a decemberihez hasonlóan alakult, csapadék is érkezett bőven, nagyrészt eső formájában, de Baranyában számottevő hótakaró is kialakult. A hónap közepére viszont jelentősen lehűlt az idő, és hideg, száraz légtömegek töltötték ki a Kárpát-medencét. Az éjszakai jelentős, többször -10 fok körüli fagyok, és a gyakran napközben is fagypont körüli hőmérsékletek gyérítették a kórokozókat és kártevőket, a talajok felszín közeli 5-25 centiméteres rétege is átfagyott, és csökkent a belvízborítás is. A hideg azonban nem tartott ki sokáig, január második felében számos időjárási front okozott nagy hőmérsékleti ingadozásokat, és vegyes halmazállapotú csapadékot, majd a hónap végére tovább enyhült, és szárazabbra fordult az idő. A talajok felső egy méteres rétege telített maradt, de a talajfagy január végére megszűnt, vagy csak néhány centiméterre korlátozódott, és a télies időjárás ekkor véget is ért.

1. ábra
Sentinel-2-es műholdkép a Mezőkövesdtől délkeletre eső térségéről 2024. január 29-én,
a vízfelületek kék színnel vannak kiemelve, melyek tavakat és belvízfoltokat egyaránt mutatnak

Február

Február első hetében erős nyugatias áramlással robbant be a tavasz. A +6 és +9 fok közötti átlaghőmérséklet felébresztette a vegetációt, a növények fejlődésnek indultak. Csapadék csak kevés érkezett, így a napos, meleg, gyakran szeles időben gyorsan szikkadni, száradni kezdett a talajok felső rétege. A szokásosnál jóval enyhébb idő az egész hónap során kitartott (2. ábra), sorra dőltek meg a melegrekordok. Bár február második dekádjában kissé visszaesett a hőmérséklet, ekkor többször is előfordultak gyenge fagyok éjszakánként, és napközben is „csak” 10 fok körül alakult a hőmérséklet szemben a hónap elejének és végének gyakran 15-20 fok közötti maximum értékeivel. Jelentősebb mennyiségű eső az északi és a délnyugati országrészben esett február folyamán, de összességében előbbi területek kivételével az ország túlnyomó részén szárazabb volt a február az átlagosnál. A fél méternél mélyebb talajrétegek továbbra is telítettek maradtak, és a középső talajréteg is bőven tartalmazott nedvességet a tél végén, a felszín közeli réteg azonban az északi országrész kivételével sokat veszített nedvességtartalmából, az Alföld déli, délkeleti felén meglehetősen kiszáradt. A belvízfoltok azonban csak igen lassan zsugorodtak az Alföldön, és az őszi vetések meg is sínylették a magas középhőmérséklet melletti tartós vízborítást, ezekben a foltokban ki is pusztultak (3. ábra). A nem belvizes területeken viszont tavaszi fejlődésnek indultak az őszi vetések. A korai csonthéjasok nedvkeringése már a hónap közepén megindult, a rügyek megpattantak, majd február végén délen már virágozni kezdtek a korai fajták.

 2. ábra
30 napos átlaghőmérséklet 2024. február 29-ig

3. ábra
Megszűnő belvízfolt őszi búzában Miskolc térségében 2024. február 22-én, a víz alatt állt vetés megsárgult,
a legtovább víz alatt állt pedig már ki is pusztult (fotó: Kovács Attila)

Március

Március elején folytatódott a február eleje óta tartó, az átlagosnál jelentősen melegebb időjárás. A korai gyümölcsfák virágoztak, és az őszi vetésű szántóföldi növényeink is látványos növekedésnek indultak (4. ábra). A vegetáció túl korai fejlődése azért volt igen veszélyes, mert a gyümölcsfák virágzáskor, illetve a terméskezdemény vagy akár a termés fejlődésekor sokkal inkább fagyérzékenyek, mint a fejlődésnek egy korábbi stádiumában. A hónap első felében csak kevés helyen, és gyenge fagyok fordultak elő, 20-a környékén azonban csaknem országszerte fagypont alatti hőmérsékletek állították komoly fagyvédelmi feladatok elé a gyümölcstermesztő gazdákat. Csapadék a legtöbb helyen kevés hullott, csak a Dunántúl nyugati harmadán mérhettünk többet az ilyenkor szokásosnál, ugyanakkor az Alföld nagy részén annak csak a fele esett március folyamán. A tél első felében keletkezett belvízfoltok csak nehezen száradtak, ugyanakkor a hónap végére a felszín közeli talajréteg az Alföldön és a Dunántúl délkeleti tájain nagyon kiszáradt, a korai vetésű növényeket száraz, poros talajba vetették. Az őszi vetések, melyek ekkor már szárba indultak, a talaj középső rétegében még kellő nedvességet találtak gyors fejlődésükhöz. Az ilyenkor szokásosnál 3-4 fokkal magasabb átlaghőmérsékletből adódóan az 5 cm-en mért talajhőmérséklet már március utolsó hetétől tartósan meghaladta a 10 fokot. Így a kukorica és napraforgó magágy előkészítése és vetése is igen száraz talajba történt.

4. ábra
Őszi kalászos Miskolc térségében 2024. március 19-én (fotó: Kovács Attila)

Április

Április első felében a száraz idő mellett nyáriasan magas hőmérsékletek is hozzájárultak a talaj felső rétegének további, már kritikus kiszáradásához (5. ábra), a nyári növények vegetációs időszaka országszerte aszályos körülmények között kezdődött. A tartós meleg lerövidítette a tavaszi fenológiai fázisokat, a repce és a kalászos állományok nem bokrosodtak meg kellőképpen, előbbi növény már április elején virágozni kezdett. Április közepén azonban drasztikus lehűlés érkezett, ami többfelé gyenge éjszakai fagyokat (6. ábra), és csapadékot is hozott. Eleinte főként a Dunántúlon és az északi országrészben esett, majd 20-a után az Alföldre is megérkezett az eső.  A csapadékra főként a csírázó, éppen kisoroló napraforgónak és kukoricának volt égető szüksége, de az őszi vetéseknek is igen jól jött az eső azzal együtt is, hogy a gyakran nedves állományokban a gombás megbetegedések is kedvező körülményeket találtak (7. ábra). A gyümölcsfák zöme ekkorra már elvirágzott, a virágzó akácnak azonban nem tett jót a hűvös, gyakran csapadékos idő, ami a mézelést és a hordást is hátráltatta. A hőmérséklet 3-6 fokkal alacsonyabban alakult az ilyenkor szokásosnál, talajmenti fagyok többször, többfelé előfordultak, de néhol két méteres magasságban is fagypont alá esett a hőmérséklet. Április utolsó hetétől azonban visszatért az átlagosnál több fokkal melegebb, száraz idő, így a kellően átnedvesedett talajok mellett gyors növekedésnek indultak a kukorica és napraforgó állományok.

5. ábra
Talajnedvesség a növények számára hasznosítható víztartalom arányában
a talaj felső 20 centiméteres rétegében 2024. április 14-én (%)

6. ábra
Minimumhőmérsékletek 2024. április 20-án (Celsius fok)

7. ábra
Számított (becsült érték) levélnedvesség-tartam
(az az időtartam, amíg csapadékhullás következtében vizes a vegetáció levele)
a 2024. április 17. 8 órát megelőző 72 órában lágyszárú növényekre (óra)

Május

Május első felében is csak elszórt záporok öntöztek főként a Dunántúl délnyugati felén és az északi országrészben, pedig a fejlődésben két-három héttel előrébb járó szántóföldi kultúráknak nagy szüksége lett volna az aranyat érő májusi esőkre. A hónap közepére az Alföldön és a Dunántúl északkeleti felén ismét aszályos körülmények alakultak ki. A fagyosszentek lehűlést is hoztak, talajmenti fagyok többfelé előfordultak. A más években nyár elejére eső, Medárd nap környékén kezdődő záporos, zivataros időszak az idén május közepén kezdődött. A hónap második felében kora nyári hőmérsékletek mellett sokfelé öntözték záporok a földeket. Az ezekből lehulló csapadék mennyiségében igen nagy területi különbségek adódtak, azonban így is országszerte javult a felszínközeli talajréteg vízellátottsága, a nyári növényekre vonatkozó aszály megszűnt vagy jelentősen enyhült. A kalászosok a szemfejlődés, az őszi káposztarepce a magképződés fázisában a legtöbb helyen kielégítő mennyiségű nedvességet talált a talajban ezekben a vízigényes fenológiai fázisokban, melyeket nagy forróság sem rövidített le az idén. A napraforgó és kukorica állományok intenzíven növekedtek, ugyanakkor az átnedvesedett talaj a gyomok fejlődésére is kedvezően hatott. Május végén helyenként jégverés és felhőszakadás okozott károkat gyümölcsösökben és szántóföldi kultúrákban egyaránt (8. ábra).

8. ábra
Jégeső által megtépázott kukorica Miskolc térségében 2024. május 29-én (fotó: Kovács Attila)

Június

A meteorológiai nyár kezdete nem hozott számottevő változást időjárásunkban. A május közepén kezdődött meleg, csapadékos időszak június közepéig tartott. Eleinte eső, majd kiterjedt záporok, zivatarok segítették a kukorica és a napraforgó növekedését, ugyanakkor a gyomok gyors fejlődését is. Az őszi kalászosoknál és a repcénél már június első hetében elkezdődött az érés (9. ábra), a felhőszakadások és jégesők sajnos megdőlt és vízben álló táblákat is eredményeztek. A júniusi záporok, zivatarok ezen kultúráknál már a termés minőségének romlását eredményezték. A csapadék konvektív jellege miatt elég nagy területi különbségek alakultak ki a lehullott mennyiségben. Az említett egy hónap során 40 és 180 mm közötti mennyiség esett (10. ábra), és az Alföld déli és keleti tájain június közepére is maradtak aszályos területek, hazánk jelentős részén azonban kellően átnedvesedett a talaj. Június közepétől csökkent a csapadékhajlam, és fokozódott a meleg, két rövidebb hőhullám is kialakult. Ezekben az időszakokban az őszi vetésű növények érése és az aratás zavartalan volt, a hőhullámokat lezáró frontokhoz kötődően kialakult záporok, felhőszakadások azonban sok kár okoztak. A kukorica és a napraforgó már június végén virágozni kezdtek, ekkor a legtöbb helyen a talaj még elegendő mennyiségű nedvességet tartalmazott az optimális fejlődésükhöz, bár a középső országrészben már aszály volt kialakulóban.

9. ábra
Az NDVI műholdas vegetációs index éves menete a tenyészidőszak során őszi búza táblákon
(8 véletlenszerűen kiválasztott tábla átlaga) az Alföld délkeleti részén a Sentinel-2 műholdak mérései alapján
egy jó és egy rossz termést adó évhez viszonyítva
(a búza termésátlagánál a meghatározó hónapok az április, a május és a június)

 10. ábra
30 napos csapadékösszeg 2024. június 15-ig (mm)

Július

A július nagyrészt száraz, gyakran forró időjárást hozott, pedig a kapás növények ekkor igényelték volna a legtöbb csapadékot. A Dunántúl északkeleti felén és a középső országrészben az ilyenkor szükséges 100 mm helyett még 10 mm sem hullott, és a csapadékosabb alföldi, északkelet- és délnyugat-magyarországi tájakon is csak 40-70 mm-t mérhettünk. A felső egy méteres talajréteg nedvességtartalma jelentősen csökkent a hónap folyamán. A virágzás és a szemképződés időszakában az aszály területi kiterjedése és mértéke egyaránt növekedett. Július közepén közel két héten át tartó hőhullám is fokozta a csapadékhiányt, a 10 napos átlaghőmérséklet 25 és 30 fok között alakult (11. ábra). A hőség jelentős hőstresszt okozott minden élőlény számára, a napraforgó virágzását is lerövidítette a forróság. A kukoricára április 1-től számolt hőösszeg már július utolsó dekádjában országszerte 1000 foknap fölött járt (12. ábra), nyári növényeink három héttel előrébb tartottak a fejlődésben a szokásosnál.

11. ábra
10 napos átlaghőmérséklet 2024. július 17-ig (Celsius fok)

12. ábra
A 2024. április 1-től kukoricára számított hőösszeg július 23-ig (foknap) 

Augusztus

Augusztusban is folytatódott a nagyrészt száraz, nagyon meleg időjárás. A hónap közepén öntözték számottevő záporok főként az északi országrészt, de ez a csapadék kapás növényeink terméskilátásain már nem segített. A kukorica esetén már augusztus elején elkezdődött a növényszáradás és a kényszerérés folyamata, az aszályt jobban tűrő napraforgónál ez kissé később következett be. Utolsó nyári hónapunkban a nyugati és az északi országrészben esett több, jellemzően 30-60 mm közötti mennyiség, míg az Alföld déli és középső tájain többfelé 5 mm alatt maradt a havi csapadékösszeg. A felső egy méteres talajréteg csak a nagyobb felhőszakadások által érintett foltokban nem volt kritikusan száraz, de hazánk túlnyomó részén nagyfokú vagy súlyos aszály alakult ki a hónap végére. (13. ábra) Ennek a zöld tömeg mennyiségében megmutatkozó jelei jól látszódtak az NDVI műholdas vegetációs index sokéves átlagtól vett eltérését mutató térképeken (14. ábra). Augusztusban nem csak szántóföldi növényeink, hanem a természetes vegetáció is gyors ütemben kezdett száradni, és a hónap második felében ez már az erdők állapotán is megmutatkozott. A hónap végére a kukorica és a napraforgó teljesen beérett (15. ábra), megkezdődött a betakarítás. A gyümölcsök érése is hamarabb bekövetkezett az idén nyáron, a szüret is jóval előbb kezdődött a szokásosnál.

13. ábra
A 90 napos csapadékösszeg eltérése a sokéves átlagtól 2024. augusztus 31-ig (mm)

14. ábra
Az NDVI műholdas vegetációs index eltérése a sokéves átlagtól a 2024. augusztus 20. és szeptember 4. közötti időszakban 

 
15. ábra
Az NDVI műholdas vegetációs index éves menete a tenyészidőszak során kukorica táblákon
(8 véletlenszerűen kiválasztott tábla átlaga) a Duna-Tisza közének északi részén a
Sentinel-2 műholdak mérései alapján egy jó és egy rossz termést adó évhez viszonyítva

 Szeptember

A meteorológiai ősz első hetében még a júliusra és augusztusra jellemző igen meleg, nagyrész száraz időjárás folytatódott. A nyári aszály ekkor tetőzött, hazánk túlnyomó részén nagyfokú vagy súlyos aszály volt megfigyelhető (16. ábra), és a szárazság hatásait a hőség is súlyosbította. Nagy, helyenként a 20 fokot is elérő napi hőingás mellett 23 és 28 fok között alakult a napi középhőmérséklet. A vegetáció körülbelül három héttel előrébb járt a fejlődésben a szokásosnál, amihez a szántóföldi kultúráknál még az aszály is hozzátett a kényszerérés miatt. Az őszi káposztarepce vetéséhez a talaj nedvességviszonyai azonban csak kevés helyen voltak kielégítőek, hazánk döntő részén igen száraz, poros talajba történt a vetés. A változás szeptember második hetében kezdődött. Előbb a Dunántúlon és a déli országrészben fordult csapadékosra az idő, és esett vissza a hőmérséklet, majd az ország többi részén is beköszöntött az ősz. A hőmérséklet április második fele óta először csökkent több napon át a sokéves átlag alá. Szeptember második felében volt egy szárazabb, naposabb időszak, amikor jól lehetett haladni az ősz eleji munkákkal, és a hőmérséklet is a nyarat idézte, de összességében az esős időjárás kisebb megszakításokkal egy hónapon át tartott. Ez alatt a harminc nap alatt a sokéves átlag többszöröse hullott le, jellemzően 100-150 mm, a délkeleti országrészben 80-100 mm (17. ábra). A talaj felszín közeli rétege többnyire sáros lett, de a felső fél méter is csaknem országszerte telítetté vált. A Dunántúlon a fél méternél mélyebb rétegbe is jutott a nedvességből, azonban az Alföldön még október közepén is jelentős volt a nedvességhiány ebben a talajrétegben. Ezek az esők már nem javítottak a kukorica és napraforgó terméskilátásain, a csapadék a betakarítást gyakran hátráltatta, és rontott a termés minőségén is (18. ábra). A repce számára azonban ideálissá váltak az időjárási körülmények a kezdeti fejlődéshez. Az őszi kalászosok vetését október első felében szintén hátráltatta a sok csapadék és a sáros talaj. Az NDVI műholdas vegetációs index szeptember második felére vonatkozó térképein jól kivehető, hogy a megszokottól eltérően, jelentősen nőtt a zöld tömeg mennyisége ebben az időszakban, főként a rétek, legelők sarjadtak újra (19. ábra).

16. ábra
Nyári növényekre vonatkozó mezőgazdasági aszályszint 2024. szeptember 4-én

17. ábra
30 napos csapadékösszeg 2024. október 9-ig (mm)
 

18. ábra
Kukoricára vonatkozó agrogram Kaposvár térségére
Az ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek összevetése látható az agrogramnak elnevezett ábrán.
A csapadékot ábrázoló grafikonon megjelenik a napi csapadék (bal oldali tengelyen),
az időszak során összegzett és a növény számára optimális összegzett csapadék (jobb oldali tengelyen).
A talajnedvesség ábrán a növények számára felvehető hasznos vízkészlet százalékában vannak megadva az értékek.
A talajnedvesség május 15-ig a felső 20 cm-es, majd ez után a felső 50 cm-es réteg nedvességét mutatja.
A már kritikusnak tekinthető 40%-os érték alatti időszakot pirossal emeljük ki.
A hőmérséklet ábrán a ténylegesen mért érték mellett a növény számára optimális napi középhőmérsékletet (bal oldali tengelyen),
valamint görgetett hőösszeget (10 Celsius fokos bázissal) és ennek optimális értékeit mutatjuk be (jobb oldali tengelyen).

19. ábra
Az NDVI műholdas vegetációs index változása a 2024. szeptember 29. és október 14. közötti időszakban
a 2024. szeptember 21. és október 6. közötti időszakhoz képest 

Október

Az idei első fagyok a fagyzugos helyeken elég korán, szeptember-október fordulóján jelentek meg, és a talajmenti fagyok ekkortól már többé-kevésbé rendszeressé váltak. Október második dekádjától beköszöntött a vénasszonyok nyara, tartósan szárazabbra, naposabbra fordult az idő, és ez a száraz időszak egy hónapon át kitartott. Előbb a felszín közeli talajrétek kezdett száradni, szikkadni, majd a nedvességvesztés egyre mélyebben is megjelent. A csendes, őszi időjárás kedvezett a talajmunkák elvégzésének, november elejére azonban egyre jobban kiszáradt a talaj felső, az őszi gabonák gyökérzete által érintett rétege (20. ábra). A még október elején elvetett kalászosok elegendő nedvességet találtak az optimális korai fejlődéshez, a későbbi vetések alatt azonban kiszáradt a talaj, és nehezen, egyenetlenül keltek, elmaradtak a fejlődésben.

20. ábra
Talajnedvesség a növények számára hasznosítható víztartalom arányában
a talaj felső 20 centiméteres rétegében 2024. november 6-án (%)

November

A november beköszöntével egyre gyakoribbá és tartósabbá váltak a pára- és ködfoltok, és egyre nagyobb területen lett jellemző a szürke, nyirkos idő, valamint a hőmérséklet is visszaesett. Gyakoriak lettek az éjszakai fagyok, és az október végén még többfelé 20 fok körüli maximumok is több fokkal visszaestek. A november közepéig, egy hónapon át tartó száraz időszak többfelé egyenetlen kelést és nehézkes korai fejlődést eredményezett az őszi gabona állományokban. A fordulat a csapadékban csak a hónap közepén következett be. Először csak az északi és a keleti országrészben esett, majd 20.-án országos, a Kisalföld kivételével kiadós eső érkezett, amit két nappal később hazánk jelentős részén havazás követett. Síkvidéken is 2-8 cm közötti hóréteg alakult ki (21. ábra). A felszínközeli talajréteg alaposan átnedvesedett, és a mélyebb rétegekbe is jutott a nedvességből, de az Alföldön a fél méternél mélyebb talajrétegben még november végén is jelentős nedvességhiány mutatkozott. A csapadék rendkívül jól jött az őszi kalászosoknak, az átlagosnál hűvösebb idő azonban nem segítette az állományok erősödését. A repce országszerte fejlett, jó állapotban várta a telet.

21. ábra
Hóvastagság 2024. november 22-én 7 órakor (cm)

December

Decemberben napos, tavasziasan enyhe, szeles, illetve borongós, párás, ködös területek és időszakok váltották egymást. Előbbi időszakokban és tájakon gyakran melegedett 5-10 fok közé napközben a levegő, utóbbi helyeken azonban csak kevéssel fagypont fölötti értékeket mérhettünk. Az átlaghőmérséklet 1-2 fokkal meghaladta a szokásos értékeket, a hónap utolsó dekádja volt hűvösebb, amikor többször hűlt éjszakánként -5 fok környékére a levegő, de -10 fokot elérő fagyok ekkor sem voltak jellemzők. A fagyos időben sokfelé képződött zúzmarás köd a karácsonyt követő napokban, a talajban azonban csak a felszín közelében alakult ki néhány centiméteres fagy. Csapadék hazánk nagy részén kevesebb hullott a sokéves átlagnál, csak a Duna-Tisza közének déli részén esett több decemberben az ilyenkor szokásosnál. Többnyire eső, havas eső volt a jellemző, ha esett is hó, az a legtöbb helyen hamar elolvadt, így tartósabb hóréteg csak a magasabban fekvő hegyeinkben alakulhatott ki. A talajok sokfelé voltak sárosak december folyamán, délnyugaton a felső egy méteres, míg máshol a felső fél méteres talajréteg közel telített állapotban volt a hónap végén is (22. ábra). Az őszi kalászosok fejlődésén bár sokat segített a november második felében hullott csapadék, azonban hiába volt enyhébb a december az átlagosnál, a kalászosok számottevő fejlődéséhez ez kevés volt, és továbbra is maradtak igen gyenge táblák. A kártevők és kórokozók gyérüléséhez szükséges hideg az év végéig nem alakult ki hazánkban.

22. ábra
Talajnedvesség a növények számára hasznosítható víztartalom arányában
a talaj felső egy méteres rétegében 2024. december 31-én (%)

Összegzés

A hőmérséklet 2024-ben is magasabban alakult az 1991-2020 közötti időszak átlagánál, sőt – 2023-hoz hasonlóan – 1901 óta a legmelegebbnek adódott ez az év is. Egyedül a november volt számottevően hűvösebb a szokásosnál, az összes többi hónap hőmérséklete meghaladta a sokéves átlagot, az attól vett eltérés februárban, márciusban, júliusban és augusztusban elérte vagy meghaladta a három fokot is. 2024 februárjának átlaghőmérséklete 7 fokkal volt magasabb az átlagnál, 1901 óta ez volt a legenyhébb február, és ilyen magas pozitív anomália azóta még nem fordult elő egyetlen hónapban sem. Ebből adódóan a vegetációs időszak igen korán elkezdődött, és az átlagosnál tartósan magasabb hőmérsékletek miatt a növények fenológiai fázisai a megszokottnál két-három héttel korábban következtek be. Igaz volt ez a virágzásra, a termésnövekedésre és az érésre is.
Csapadék kevesebb hullott a sokéves átlagnál, a legjelentősebb csapadékhiány éppen a legnagyobb pozitív hőmérsékleti anomáliát mutató hónapokban fordult elő. A csapadékhullásra jellemző volt még a nagy időbeli változékonyság, az akár heteken át tartó csapadékos időszakokat hosszan tartó száraz, aszályos periódusok követték. Országos átlagban a legtöbb csapadék szeptemberben hullott.
A napfénytartam éves összege (23. ábra) országszerte jelentősen meghaladta a sokéves átlagot, jellemzően 8-13%-kal (azaz többnyire 250-350 órával) sütött többet a nap a megszokottnál.

23. ábra
A napfénytartam 2024 évi összege (óra)

Folyamatosan frissülő agrometeorológiai információk a www.met.hu/idojaras/agrometeorologia oldalon találhatók.