2024. március 29. péntek
Hírek a meteorológia világából

HungaroMet: 2019. március 29. 14:18

A 2018-as év globális éghajlati értékelője az éghajlatváltozás fokozódó hatásait emeli ki

A WMO 25 éve adja ki az értékelő jelentéseit. Ez a kiadvány kiemeli a rekord magas tengerszint emelkedést, valamint az elmúlt négy év kivételesen magas átlagos, globális felszínhőmérsékletét (földfelszíni és óceáni együtt). Ez a tendencia a század kezdete óta tart és várhatóan folytatódik.
A WMO globális éghajlati értékelőjét közös sajtótájékoztatón mutatta be António Guterres ENSZ-főtitkár, az ENSZ Közgyűlésének elnöke María Fernanda Espinosa Garcés és Petteri Taalas WMO főtitkár az ENSZ New York-i székhelyén. Ez az esemény egybeesik egy éghajlatváltozással és fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű találkozóval, amin Áder János köztársasági elnök is részt vett.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) legújabb jelentése szerint az éghajlatváltozás fizikai jelei és társadalmi-gazdasági hatásai fokozottan jelentkeznek, mivel az üvegházhatású gázok koncentrációja emelkedik, ezáltal a felszínhőmérséklet emelkedése töretlen.

„Az első értékelő közzétételét követően az éghajlatkutatás fejlődésnek indult, hiteles bizonyítékot szolgáltat a globális felszínhőmérséklet emelkedésről és egyéb indikátorokról, mint például a gyorsuló tengerszint emelkedés, a tengeri jég zsugorodása, a gleccserek visszavonulása és bizonyos szélsőséges események, mint például a hőhullámok gyakoriságának növekedése”, mondta WMO főtitkára, Petteri Taalas.

A legfontosabb éghajlatváltozási indikátorok egyre nyilvánvalóbban alátámasztják a melegedést. A széndioxid-szint 1993-ban 357,0 ppm volt, amikor a nyilatkozatot először tették közzé, azóta folyamatosan emelkedik, 2017-ben 405,5 ppm-et mértek, 2018-ban és 2019-ben pedig az üvegházhatású gázok koncentrációja várhatóan tovább nőtt, illetve nő.

A WMO éghajlati értékelőjéhez hozzájárultak a nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálatok, tudományos szakértők sora, és ezeken kívül különböző ENSZ ügynökségek. Az értékelő részletesen ismerteti az éghajlati kockázatokat, az emberi egészségre és a jólétre, a migrációra és egyéb népesség mozgásokra, az élelmiszerbiztonságra, a környezetre, az óceáni és a szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt hatásokat. Bemutatja 2018 szélsőségeit is.

„A szélsőséges időjárás 2019 elején is folytatódott, legutóbb az Idai trópusi ciklonnal, ami pusztító árvizeket és tragikus haláleseteket okozott Mozambikban, Zimbabwében és Malawiban. A déli féltekét valaha sújtó legpusztítóbb időjárási katasztrófák közé sorolható az Idai”, mondta Taalas.

„Az Idai Beira városára csapott le, ami egy gyorsan növekvő, alacsony fekvésű város egy olyan partszakaszon, ami erősen kitett a viharoknak, és már a tengerszint emelkedés következményeivel is szembesült. Az Idai ciklon áldozatai megtestesítik, hogy miért van szükségünk a fenntartható fejlődésre, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, és a katasztrófakockázatok csökkentésére”, folytatta Taalas.

Az idei év elején rekord magas nappali hőmérsékleteket észleltünk Európában, szokatlan hideg volt Észak-Amerikában és hőhullám lépett fel Ausztráliában. Az északi-sarkvidéki és az antarktiszi jég kiterjedés ismét alacsony, rekord közeli.

A WMO legfrissebb globális szezonális (március–május) előrejelzései szerint az átlagosnál magasabb tengerfelszín hőmérsékletek – részben a csendes-óceáni térségben tapasztalható gyenge El Niño miatt – várhatóan a normálnál magasabb szárazföldi hőmérséklethez vezetnek majd, különösen a trópusi szélességeken.


Éghajlatváltozási csúcstalálkozó

A WMO globális éghajlati értékelőjét közös sajtótájékoztatón mutatta be António Guterres ENSZ-főtitkár, az ENSZ Közgyűlésének elnöke María Fernanda Espinosa Garcés és Petteri Taalas WMO főtitkár az ENSZ New York-i székhelyén. Ez az esemény egybeesik egy éghajlatváltozással és fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű találkozóval.


A 2018-as év globális éghajlati állapotáról szóló WMO értékelés főbb megállapításai

- Hatások (ENSZ partnerszervezetek jelentései alapján)

Veszélyek: 2018-ban a közel 62 millió embert érintő természeti veszélyek nagy része szélsőséges időjárási és éghajlati eseményekhez kötődött. Az árvizek érintették tavaly is a legtöbb embert, több mint 35 milliót. 281 eseményt dolgozott fel a Katasztrófák Járványügyi Kutatóközpontja (CRED) és az ENSZ katasztrófakockázatok csökkentésére irányuló nemzetközi szervezete.

A Florence és Michael hurrikán kettő a 2018-ban tapasztalt tizennégy „milliárd dolláros katasztrófa” közül, ami az Amerikai Egyesült Államokat sújtotta. Több mint 100 halálesetet okoztak, 49 milliárd dollár kártérítést fizettek ki ezek kapcsán az USA-ban. A Mangkhut szuper-tájfun több mint 2,4 millió embert érintett, és legalább 134 ember halálát okozta, főleg a Fülöp-szigeteken.

Európában, Japánban és az USA-ban több mint 1600 halálesetet okoztak az intenzív hőhullámok és erdőtüzek. Az USA-ban pedig közel 24 milliárd dolláros rekord gazdasági kárral jártak. Kerala állam (India) évszázados nagy csapadékot és álhullámot szenvedett el.

Élelmiszerbiztonság: A mezőgazdasági szektor erősen kitett az éghajlati szélsőségeknek, ez azzal fenyeget, hogy az alultápláltság megszüntetése terén elért eddigi eredmények nem lesznek elegendőek. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) új bizonyítékokkal állt elő, melyek azt mutatják, hogy egy hosszabb távú visszaesés után az éhínség folyamatosan nő. 2017-ben a becslések szerint az alultáplált emberek száma 821 millióra nőtt, részben a 2015–2016-as erőteljes El Niño-hoz kapcsolódó súlyos szárazság miatt.

Népesség mozgások: A Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint 2018 szeptemberéig 17,7 millióan országhatárokon belül költöztek, ezek közül több mint 2 millióan kényszerültek elhagyni lakóhelyüket időjárási és éghajlati eseményekkel kapcsolatos katasztrófák miatt. Aszályok, árvizek és viharok (hurrikánok és ciklonok, ezek azok az események, amelyek 2018-ban népességmozgásokat váltottak ki. Minden esetben a lakóhelyüket elhagyni kényszerült lakosság további védelemre szorult, és meglehetősen sebezhető volt.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának megfigyelő hálózatában mintegy 883 000 új, országhatárokon belüli elvándorlást regisztráltak 2018 januárja és decembere között, ebből 32%-ot árvizek, 29%-ot pedig aszályok váltottak ki. A szélsőséges események, az esőzések, az árvizek és a földcsuszamlások miatt több ezer rohingya menekült ismételt költözésre kényszerült.

Hőhullámok, levegőminőség és egészség: Az éghajlat és a levegőminőség erősen összefügg, s az éghajlatváltozás felerősíti az éghajlat és a levegő minősége közötti kapcsolatot. 2000 és 2016 között a hőhullámoknak kitett emberek száma az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint mintegy 125 millióval nőtt, ennek oka, hogy az egyes hőhullámok átlagos időtartama hosszabbodott 0,37 nappal az 1986 és 2008 közötti időszakhoz képest. A forró periódusok intenzitása, gyakorisága és időtartama tovább nő, ezek a tendenciák kongatják a vészharangot a közegészségügyben.

A környezeti hatások közé tartozik a korallfehéredés és az óceánok oxigénszintjének csökkentése. Sérülnek a parti (például a mangrove, a tengeri fű és a sós mocsarak) és a szárazföldi ökoszisztémák is. A globális felmelegedés várhatóan hozzájárul az oxigén csökkenéséhez a nyílt és a parti óceánokban, beleértve a torkolatokat és a félig zárt tengereket is. A múlt század közepe óta az UNESCO kormányközi Oceanográfiai Bizottsága (UNESCO-IOC) szerint 1-2% -kal csökkent a globális óceáni oxigénkészlet.

Az éghajlatváltozás komoly veszélyt jelent a tőzeglápok ökoszisztémáira a „UN-Environment” szervezet szerint, mivel fokozza a vízelvezetés hatásait és növeli a tűzveszélyt. A tőzeges területek fontosak az emberi társadalom számára világszerte azért is, mert jelentős mértékben hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az alkalmazkodáshoz a szén-dioxid-tárolás által a biológiai sokféleség megőrzésével, a vízháztartás és a vízminőség szabályozásával, és egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások biztosításával.


- Éghajlati indikátorok

Óceáni hőtartalom: 2018-ban a felső 700 méterben az óceáni hőtartalom rekord magas volt 1955-től, és a felső 2000m-ben a 2017-ben beállított korábbi rekord megdőlt (az adatok 2005-ig nyúlnak vissza). Az üvegházhatású gázok által csapdába ejtett hő több mint 90%-át elnyelik az óceánok, így az óceáni hőtartalomból közvetlenül lehet következtetni az óceán felső rétegében történő energia felhalmozódásra.

Tengerszint: A tengerszint emelkedése tovább gyorsult. A globális tengerszint 2018-ban körülbelül 3,7 mm-rel volt magasabb, mint 2017-ben, ez az eddig megfigyelt legmagasabb érték.1993 januárja és 2018 decembere között az átlagos emelkedés 3,15 ± 0,3 mm/év, míg a becsült gyorsulás 0,1 mm. Az Éghajlatkutatási Világprogram tengerszintet vizsgáló csoportja szerint a műholdas magasságmérések is alátámasztják, hogy a gyorsulás fő oka a jégtáblák olvadásából származó növekvő jégtömeg-veszteség.

Óceánok savasodása: Az elmúlt évtizedben az óceánok az antropogén eredetű szén-dioxid mintegy 30% -át elnyelték. Az elnyelt CO2 reakcióba lép a tengervízzel és megváltoztatja az óceán pH-ját. Ezt a folyamatot az óceán savasodásának nevezik, ami befolyásolhatja a tengeri élőlények, például a puhatestűek és a korallok mészváz építő képességét és a meszes váz megtartását. Az elmúlt 30 év megfigyelései szerint a nyílt óceánban egyértelmű a pH csökkenés. A UNESCO-IOC korábbi jelentéseivel és előrejelzéseivel összhangban az óceánok savasodása folyamatban van, és a globális pH-szintek tovább csökkennek.

Tengeri jég: Az északi-sarki tengeri jég kiterjedése 2018-ban jóval átlag alatti volt, az év első két hónapjában pedig rekord alacsony. Az éves maximális kiterjedés március közepén a harmadik legkisebb volt az 1979-2018-as időszak műholdas mérései szerint. A szeptember havi kiterjedés a hatodik legkisebb szeptemberi kiterjedés volt 2018-ban. A 12 legkisebb szeptemberi kiterjedés mindegyike 2007 óta történt. 2018 végén a napi jégkiterjedés mértéke rekord közeli alacsony volt.

Az Antarktisz jégtakarója szeptember végén – október elején elérte az éves maximumot. Kora tavasszal gyors ütemű olvadás kezdődött, minden egyes hónap jégkiterjedése az öt legalacsonyabb érték között volt 2018 végéig.

A grönlandi jégtakaró az elmúlt két évtizedben majdnem minden évben veszített a tömegéből. A felszíni jég növekedett, különösen Grönland keleti részén az átlag feletti havazás és egy átlagosnak mondható olvadási szezon következtében. Ez a növekmény csak kis hatással volt az elmúlt két évtized tendenciájára, mivel a grönlandi jégtakaró 2002 óta mintegy 3600 gigatonnányi jégtömeget vesztett el. Egy friss kutatás az 1500-as évek közepéig visszanyúlóan vizsgálta az olvadási eseményeket jégminták alapján. A tanulmány megállapította, hogy a grönlandi jégtakaró közelmúltbeli fogyása a legnagyobb az elmúlt 500 évben.

Gleccserek visszahúzódása: A Világ Gleccserfigyelő Szolgálat figyelemmel kíséri a gleccserek tömegét egy több mint 30 éves (1950-2018) megfigyelési sorral rendelkező referencia gleccser állapothoz képest. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy a gleccserek egy részén a 2017/18-as hidrológiai év a 31. egymást követően jégvesztést mutató év volt.


Fordította: Lakatos Mónika


Kapcsolódó oldalak:


A korábbi WMO évértékelők elérhetők az OMSZ honlapján:


Hazai éghajlati monitoring információk: