2024. március 29. péntek
Tanulmányok

HungaroMet: 2013. július 10. 08:58

Történelmi árvíz a Dunán - 2013. június

Minden árhullám más és más, kialakulásukban meteorológiai és hidrológiai tényezők együttes hatása érvényesül. A most levonult árhullámot – meteorológiai szempontból – döntőn négy egymás utáni nap jelentősebb csapadéka okozta; rendkívüli voltához nyilván hidrológiai tényezők is hozzájárultak, például a mellékfolyók egyidejű áradása. Mi is történt? Milyen időjárási helyzetek okozták a területi átlagban is jelentős csapadékot? Milyen és mennyire megbízható, figyelemfelkeltő előrejelzések születtek? A következőkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Homokiné Ujváry Katalin


A Duna bajor és osztrák vízgyűjtőin 2013. május 30. és június 3. között nagymennyiségű csapadék hullott, melynek következtében a Duna felső szakaszán régóta nem tapasztalt áradás indult el (1. ábra). A levonuló árhullám a magyarországi szakasz legnagyobb részén rekord vízállásokat eredményezett, új „legnagyobb víz” (LNV) értékek születtek. Budapestnél 891 cm-el tetőzött a Duna június 9-én 20 órától 10-én hajnali 3-ig. (2. ábra). Ez a vízmagasság 31 cm-el volt magasabb, mint az eddigi legnagyobb vízállás, amit a 2006-s tavaszi árhullám során mértek (2006. április 4.). Egészen Bajáig alakultak ki LNV-t meghaladó vízállások, Mohácsnál a mostani vízmagasság azonban csak közelítette az 1965-s értéket. Az árhullám tetőzése június 14-én éjszaka hagyta el Magyarországot. A vízmércék új és régi LNV értékeit a 1. Táblázat tartalmazza.

 

Új LNV
[cm]

Régi LNV
[cm]

Régi LNV
időpontja

Nagybajcs

907

872

2002

Komárom

845

802

2002

Esztergom

813

771

2002

Nagymaros

751

714

2006

Budapest

891

860

2006

Dunaújváros

755

742

1965

Dunaföldvár

721

703

1965

Paks

891

872

1965

Dombori

916

894

1965

Baja

989

976

1965

Mohács

964

984

1965

 1. Táblázat: A 2013-s dunai árvíz LNV értékei, és az eddigi legnagyobb vizek nagysága és ideje


Minden árhullám más és más, kialakulásukban meteorológiai és hidrológiai tényezők együttes hatása érvényesül. A Duna történelmi árvizeinek tanulmányozásából Bodolainé még azt a tanulságot vonta le (Bodolainé., 1983), hogy a Dunán többnyire több, legalább három csapadékperiódus egymásutánja okozhat jelentősebb árvizet. Már az 1991-s dunai árvíz is két egymást gyorsan követő öt-öt napos csapadékperiódus eredményeként jött létre. A 2002-s árhullám kialakulását pedig még rövidebb, döntően 2–2 nap, jelentős csapadékával magyarázhattuk. A most levonult árhullámot is – meteorológiai szempontból – döntőn négy egymás utáni nap jelentősebb csapadéka okozta. Rendkívüli voltához nyilván hidrológiai tényezők is hozzájárultak, például a mellékfolyók egyidejű áradása.


Az árhullámot megelőző időszak időjárási jellemzői

Az Országos Vízjelző Szolgálat minden év március elején tájékozatót ad ki a Duna és a Tisza tavasszal várható lefolyási viszonyairól figyelembe véve a vízgyűjtőkön télen lehullott csapadékot, az összegyűlt hó készletet, valamint a hőmérséklet alakulását. Ez a tájékoztató a Duna nagymarosi vízgyűjtőjére a csapadék tekintetében következő megállapításokat tartalmazta: A 2012. november 1-től 2013. február 28-ig terjedő időszakban a Duna nagymarosi vízgyűjtőjén a rendelkezésre álló csapadék adatok alapján a lehullott csapadék összege 272 mm-re adódott. Ez az érték meghaladja az elmúlt 27 év átlagát (230,6 mm), annak 118%-a. A legcsapadékosabb hónap a január volt, de decemberben és februárban is az átlagot meghaladó csapadék esett, és a novemberi mennyiség is alig maradt el a sokéves átlag értékétől, az idei csapadék mennyisége jelentősen felülmúlja a tavalyi, és az utóbbi pár év értékeit is.„ (3. ábra)

A hőmérséklet vonatkozásában:„… a Duna nagymarosi vízgyűjtő területén a téli időszak elején, novemberben az átlagnál melegebb volt, decemberben és januárban hőmérsékletek az átlagos értékek közelében alakultak, a februári hőmérsékletek a nagyon hideg tavalyi értékekhez képest kevésbé voltak alacsonyak, de idén is mindenhol jelentősen elmaradtak az ilyenkor megszokott értékektől.”

Hóviszonyok tekintetében:„Az átlagosnál csapadékosabb, februárban az átlagosnál hidegebb téli időszak végén, a Duna nagymarosi vízgyűjtő területén felhalmozódott hóban tárolt vízkészlet értéke jelentősen meghaladja a sokéves átlag értékét.” (4. ábra)

A telet jellemző hőmérsékleti és csapadék viszonyokból még egyértelműen nem lehetett rendkívüli árvízveszélyre következtetni. Természetesen az időjárási körülmények alakulása meghatározó szerepet játszhat, több – árvíz szempontjából jelentős – tényező együttes fellépése, halmozódása problémás helyzetet teremthet; például, ha hosszú hóolvadás mentes időszakot hirtelen felmelegedés és jelentős mennyiségű csapadék követ.

A csapadékosabb és nagyobb hó készletet felhalmozó tél után a tavaszi hónapok időjárását – Közép-Európa térségében – továbbra is a változatosság jellemezte. Március első felében az Atlanti-óceántól a Kárpátokig benyúló alacsonynyomású mezőben többször enyhe, a Földközi-tenger felől általában nedves levegő érte el az Alpok és a Kárpátok vidékét. Március második felében mediterrán ciklonok okoztak csapadékos, a megszokottnál jóval hidegebb időt, március végén is több helyen havazott. Még április elején is mediterrán ciklonok vonultak térségünkben, majd ismét az Atlanti-óceán felől egészen az Alpokig húzódó alacsonynyomású zóna volt az időjárás meghatározója. Április második felében melegedés zajlott, a hónap utolsó napjaiban már 30 fok körüli hőmérsékletet is mértek a Kárpát-medencében. Az erőteljes melegedés azonban jelentős csapadékkal nem járt. Május első felében még csak egy-egy nap, később viszont már tartósan nagykiterjedésű, többközéppontú ciklonrendszer alakította a vízgyűjtők időjárását. Az Alpok országai döntően a ciklonális terület hideg oldalán helyezkedtek el. Május utolsó dekádjában szinte minden nap volt csapadék. A változékony, gyakran csapadékkal járó időjárási helyzetek május végéig azonban nem növelték jelentősen a folyók vízállását. Ha a május 20. és 29. közötti dunai vízállás adatsorokat tanulmányozzuk, megállapíthatjuk, hogy egyik vízmérce sem mutatott jelentős vízszintemelkedést. Még május 29-én is – legalább is a magyarországi szakaszokon – viszonylag alacsony mederteltség értékek (25-38%) a jellemezőek (5,6,7,8. ábra). Így megállapítható, hogy a Dunán levonult gyors és heves áradást a május 30. és június 3. között lehullott területi átlagban is jelentős mennyiségű csapadék indította el. A kritikus négy nap csapadékösszegét a 9. ábra mutatja.

A nagy csapadék hatása a bemutatott vízállás görbéken is szépen látszik, rövid idő alatt métereket emelkedett a Duna (5,6,7,8. ábra), amelynek az országhatár feletti szakaszán – ahogy az ábrák is mutatják – előfordult LNV-t meghaladó és az alatti vízállás egyaránt, a magyar szakaszon egészen Bajáig viszont rekord vízállások születtek.

Az osztrák szolgálat honlapján található animáción a csapadék időbeli eloszlását követhetjük május 29. és június 3. között (10. ábra).


Az árhullám az előrejelzések tükrében

A következőkben a kritikus csapadékértékek bekövetkezése előtti előrejelzésekről adunk áttekintést. A Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központjában (ECMWF) futtatott modell különböző produktumait vizsgáljuk, mivel a vízügyi szolgálatok számára nyújtott csapadék-előrejelzések döntően ECMWF modell alapján készülnek. A mindennapi munka során a determinisztikus futást és az Ensemble Prediction System (EPS) valószínűségi előrejelzéseket használjuk. A determinisztikus előrejelzés finomabb felbontású, mint az EPS, emiatt beválása kb. az első négy napban jobb, mint az EPS-é. A finomabb felbontás a csapadék-előrejelzésekben nem elhanyagolható tényező! A determinisztikus változat vertikális felbontása is jobb, tehát az orográfia csapadéknövelő hatását is várhatóan jobban modellezi. (A 11–13. ábrák a determinisztikus előrejelzés és az EPS tagok által használt orográfiát mutatják; a különbség mezőben pedig kirajzolódik a determinisztikus „előnye” a hegység finomabb közelítésében, helyenként akár 500 m-el magasabb hegyet „használ” a determinisztikus változat.)

Ha a vízgyűjtőkre vonatkozó fáklya diagramokat tanulmányozzuk (ezeken a 12 órás csapadékmennyiségek időbeli eloszlását láthatjuk egyes vízgyűjtőkre, a determinisztikus futás mellett az 50 EPS tag csapadékértéke is szerepel), megállapíthatjuk, hogy a csapadéktevékenység elkezdődése előtt 5 nappal az előrejelzésekben szerepelt a várható csapadékos periódus. A 2013. május 25. 12 UTC előrejelzésből előállt görbék a Felső-Duna vízgyűjtőjén azt mutatták, hogy május 30. és június 3. között sok EPS tag ad 10, néhány június 1-én 20 mm feletti 12 órás csapadékösszeget (14/a. ábra). Hasonló mondható el az Inn vízgyűjtőjére készült előrejelzésről is (14/b. ábra); a várható csapadékösszegek itt kissé magasabbak (a valóságban is ezen a vízgyűjtőn több hullott), és az is látható, hogy június 1-e a legcsapadékosabb, itt egy-két futás 25 mm–t meghaladó 12 órás mennyiséget is adott. A későbbi előrejelzésekben is megmaradt a jelentősebb csapadék-periódus lehetősége, a mennyiségek az eseményhez közeledve pontosabbá váltak. A Traun és Enns vízgyűjtőjén – ahol szintén jelentős csapadék hullott – a május 28. 12. UTC-s futás a kettős maximummal rendelkező folyamatot prognosztizált, a május 30. 12 UTC-s pedig már 30 mm/12 óra futásokkal is rendelkezik. (15/a,b. ábra)

Az előrejelzések rendkívüli voltát jellemző, az ECMWF modell többnapos csapadék- előrejelzésein alapuló úgy nevezett Extreme Forecast Index (EFI) eloszlása is figyelemfelkeltő volt az adott időszakban. A 2013. május 29. 12 UTC-s előrejelzés a május 31. és június 3. közötti lehulló csapadékösszeget az Alpok térségére 1-hez közeli értékkel jellemezte, amely ritkán előforduló értéket jelöl; a modell 20 éves klímájában szokatlan csapadékösszegekre utal (16. ábra).

Az ECMWF modellből mindennap két alkalommal mennyiségi csapadék-előrejelzés is készült 6, illetve 12 órás bontásban a Duna és a Tisza vízgyűjtőire. A kritikus négy nap mindegyikére megvizsgáltuk a különböző időpontokban készülő mennyiségi csapadék-előrejelzéseket. A 12 UTC-s futtatásokból előrejelzett értékeket hasonlítottuk össze a bekövetkezettel, hiszen ebből készül a vízügy számára továbbított tájékoztató minden reggel 8:30-ig.

A 17–20. ábrákon láthatjuk, hogy általában az eseményt megelőző futtatás adja a legjobb közelítést. A május 30-ra szóló előrejelzések közül a 24-én 12 UTC-kor készült is folyamatában meglepően jó. Június 1-én, amikor a legtöbb csapadék hullott, a megelőző determinisztikus futás még a mennyiségeiben is nagyon jónak mondható. Ismeretes, hogy a különböző időpontokban készült determinisztikus előrejelzések „ugrálnak”, azaz futásról futásra hol többet, hol kevesebbet jeleznek előre, ezért megnéztük azt is, hogy az EPS átlag, amely nagyobb stabilitással bír, mit mutat a két legcsapadékosabb – Inn és a Traun-Enns – vízgyűjtőn. A 21/a,b,c,d. ábrákon az Inn vízgyűjtőjére, a 22/a,b,c,d. ábrákon a Traun és Enns vízgyűjtőjére vonatkozóan láthatjuk a determinisztikus előrejelzés és az EPS átlag viszonyát. Leggyengébb előrejelzések – mindkét vízgyűjtő esetén – június 2-re készültek, nagyon ugrált a determinisztikus változat. Az időjárási esemény előrejelzése ekkor sem volt rossz, a nagytérségű folyamatot jól leírta a modell, de csapadék maximumának kismértékű területi eltolódása már egy-egy vízgyűjtőre gyengébb előrejelzést eredményezett. Legtöbbször nem is várjuk (várhatjuk) el egy mennyiségi csapadék-előrejelzéstől hogy mind helyileg mind mennyiségileg pontos prognózist adjon, a folyamat előrejelzése is jelentős eredmény. A bemutatott prognózisok végül is megerősítik azt a tapasztalatot, hogy az eseményhez közeledve egyre inkább a determinisztikus futásra alapozhatjuk a csapadék-előrejelzéseket, ebben, ahogy már kiemeltük nagy szerepe lehet a determinisztikus modell mind a horizontális, mind a vertikális jobb felbontásának. Az EPS változat előnye pedig időbeli stabilitásában rejlik. Ebben az árvizes esetben az EPS jelentősége abban is megmutatkozott, hogy az eseményt – a többnapos jelentősebb csapadéktevékenységet – nagy valószínűséggel már napokkal előtte – ahogy ezt a vízgyűjtőkre vonatkozó fáklya diagramok is mutatták – adta.


Az árhullámot közvetlenül kiváltó időjárási helyzetek

A következőkben rövid áttekintést adunk a 2013. május 30. és július 3. közötti időjárási helyzetekről, és utalunk a 2002-s árhullámmal való hasonlóságra, illetve a fellelhető különbségekre.

A 23. ábra a négy nap tényleges területi csapadékátlagait mutatja a Duna felső szakaszán. Ha a 2002-s csapadékátlagokkal összevetjük (24. ábra) szembetűnő, hogy akkor a meghatározó két-két napon területi átlagban több esett. A két csapadék-periódust 2002-ben három kis csapadékú nap választotta el, ugyanakkor 2013-ban a négy nap folyamán szinte folytonos volt a csapadékhullás.

A 25. ábrán látható animáció szemléletesen mutatja, hogy 2013. május 26. és június 5. között a magasabb légrétegekben térségünk fölé helyeződő, 4–5 napig közelünkben örvénylő és csak lassan keletebbre helyeződő, töltődő hidegörvény alakította időjárásunkat. Már május közepétől a talaj közelében ciklonalitás volt a jellemző, a nyugati partvidék közelében az Atlanti-óceán felett és Északkelet-Európában pedig magasnyomás helyezkedett el. Sajátos –nem túl gyakori – hőmérséklet-eloszlás jellemezte a kontinenst; a döntően nyugat-európai ciklon középpontoknak köszönhetően a ciklonális mező előoldalán áramló meleg levegő egyre északibb szélességekre jutott fel. Így történhetett meg, hogy míg Nyugat-Európa tartósan fázott, addig a balti államokban és a Lappföldön közel 15 fokkal volt melegebb május közepén, mint például Spanyolországban.

A 25. ábrán bemutatott hidegörvény épp a négy csapadékos nap alatt volt a legaktívabb térségünkben; a hidegörvény által keltett ciklon alakította május 30-tól a vízgyűjtők időjárását. A május 30. 12 UTC-s sematikus kép (26. ábra) a meleg, nedves szállítószalag északkelet felől az Alpok fölé való visszahajlását szemlélteti. A következő napokban a sekély cikloncentrum lassan tovább helyeződött észak felé, és a nedves levegő észak felől való visszahajlása június 1-re még kifejezettebbé vált, illetve viszonylag szűk területre koncentrálódott (27. ábra). A nagy nedvességtartalomra utal, hogy Lengyelország és a Cseh-medence térségében a kihullható vízmennyiség néhol a 30 mm-t is megközelítette. A 850 hPa-s szint hőmérséklet- és szélviszonyait bemutató ábrasorozaton (28. ábra) a kritikus vízgyűjtőkön a szélmezőben tartósan fennálló irány és sebesség konvergencia is megfigyelhető, amely a csapadékfolyamatok tartós és intenzív voltához járult hozzá. A meleg, nedves szállítószalag helyzetéről – a kérdéses időszak alatt – a 850 hPa-s szint ekvipotenciális hőmérsékletének időbeli változása is szemléletes képet nyújt (29. ábra).

A május végi, június eleji időjárási helyzetet a 2002 augusztusában dunai árvizet (Homokiné, 2002) okozó időjárási képpel összevetve elmondható, hogy az alapszituáció hasonló volt; nagy kiterjedésű, sekély alacsony nyomású mezőben megerősödő ciklonális hullámhoz köthető folyamatok voltak jellemzők mindkét esetben (30–31. ábra). Az északról visszahajló meleg, nedves levegő 11 éve is főszerepet játszott; a magas északi szélességekig feljutott igen nedves levegő a hegygerincre merőleges északias áramlással érkezett az Alpok fölé, jelentős orografikus csapadéktöbbletet eredményezve. 2002 augusztusában a kihullható vízmennyiség – a 2013-s 30 mm körüli értéknél magasabban – tartósan 35 mm felett alakult, ami nyilván hozzájárult egy-egy nap – a mostaninál – nagyobb csapadékához.

Bodolainé az orográfia csapadéknövelő hatásának vizsgálata során már korábban megállapította (Bodolainé., 1984), hogy az Alpok északi oldalán – ahol a vízgyűjtőink elhelyezkednek – a ciklonok hátoldali csapadéktevékenysége vagy speciális okklúziós folyamata kedvező feltételt teremt a hegyhatás érvényesüléséhez. A domborzat szerepe a csapadékintenzitás erősödésében nyilvánul meg. Az Alpok térségének legcsapadékosabb időjárási helyzete valósult meg mind 2002-ben, mind 2013-ban, amikor az okklúziós front a meleg, nedves szállítószalaggal az Alpok fölé nyúlott be szinte teljesen merőlegesen az Alpok gerincére, a létrejövő intenzív csapadékszalag közelítőleg az okklúziós fronttal esett egybe. A szervezett rendszerhez köthető feláramlás az orográfia keltette feláramlással növekedett, és ehhez a visszahajló meleg, nedves szállítószalag biztosította a nedvességi feltételeket.


Szélsőségek időjárásunkban?

A pusztító árvizek, rendkívülinek tartott időjárási események után már az elmúlt években is többször felmerült a kérdés, gyakoribbak-e a szélsőségek térségünkben.

Erre egyértelmű választ nem adhatunk, de a mindennapi tapasztalatunk alapján azt sejtjük, hogy bizonyos időjárási helyzetek gyakoribbakká váltak. Bonta és munkatársai (2003) már a 2002-s árvíz elemzése során megállapították: bár Európa időjárását alapvetően a zonalitás határozza meg, de az utóbbi években Közép-Európa térségében nagyfokú meridionalitás figyelhető meg, amely áramlási képhez gyakrabban társulnak akár szélsőségek is. 2013-ban is gyakori volt a meridionalitás Közép-Európa felett. Gondoljunk csak az idei év során több alkalommal tartósabban fennmaradó észak-dél közötti hőcserét megvalósító időjárási szituációkra; télen a gyakori délnyugatról északkelet felé helyeződő ciklonális rendszerekre, májusban pedig a kontinens keleti felén a tartós déli, nyugati felén északias áramlással jellemezhető helyzetekre. Horváth és munkatársai (2013) hasonló megállapításokra jutottak a 2013-s dunai árvíz időjárási hátterének elemzése során.

Minden árhullám után vissza-visszatérő kérdés az is, hogy lehet-e ennél nagyobb árvíz. Ha a 2002-s árhullám meteorológiai feltételeit (nagyobb csapadékmennyiség) a 2013-s árvíz hidrológiai körülményeivel társítjuk, bizony elképzelhető magasabb vízállást eredményező árhullám.


Összefoglalás

2013 júniusában rekord vízállásokat eredményező árhullám vonult le a Dunán. A kiváltó időjárási esemény nagy hasonlóságot mutatott a 2002. augusztusi dunai árhullámmal; bár akkor több csapadék hullott, most magasabb vízállások alakultak ki, amelynek nyilván hidrológiai magyarázata van. A meteorológiai és hidrológiai tényezők sajátos együttállása ezek szerint a jövőben a mostaninál magasabb vízállásokat is eredményezhet.

A 2013-s árhullámot megelőző mennyiségi csapadék-előrejelzések figyelemfelkeltőek voltak, ha mennyiségileg kissé el is maradtak a tényleges csapadékértékektől.

Végül köszönetemet szeretném kifejezni Hodossyné Rétfalvi Rita, Ihász István és Rajnai Márk kollegáimnak, valamint az OVF munkatársának, Csík Andrásnak, akik segítették munkámat.


Irodalom

  • Bodolainé Jakus Emma, 1983: Árhullámok szinoptikai feltételei a Duna és a Tisza vízgyűjtő területén
    OMSZ Hivatalos Kiadványai LVI. Kötet
  • Tájékoztató a Dunán 2013. tavaszán várható lefolyási viszonyokról
    OVF Országos Vízjelző Szolgálat
  • Hidrometeorológiai tájékoztató a Duna és a Tisza vízgyűjtőjén várható hidrometeorológiai helyzetről (2013. május 29-június 4.)
  • Bodolainé Jakus Emma - Homokiné Ujváry Katalin, 1984: A csapadékmennyiség előrejelzése az orografikus többlet figyelembevételével
    OMSZ kisebb kiadványai 57. sz.
  • Horváth Ákos, Nagy Attila, Simon André, 2013: A 2013-as dunai árvíz időjárási háttere
    met.hu
  • Bonta Imre, Bálin Gábor, Molnár Csilla, Csík András: Meteorological forecasts serving hyrological purposes in Hungary Poszter, International conference on Advances in Flood Forecasting in Europe, Rotterdam, Hollandia, 2003 március 3-5.
  • Homokiné Ujváry Katalin, 2002: A 2002. évi augusztusi dunai árvíz
    LÉGKÖR XLVII. 4. sz.


  1. ábra

1. ábra: Passau belvárosa a víz fogságában 2013. június

2. ábra

2. ábra: Árvíz Budapest 2013. június

3. ábra

3. ábra: Havi csapadékértékek 2012–13 telén (balra) és a téli csapadékviszonyok
az elmúlt években (jobbra) a Duna nagymarosi vízgyűjtőjén

 4. ábra

4. ábra: A hóban tárolt vízkészlet 2013-ban (balra), és az elmúlt években (jobbra)

5. ábra

5. ábra: A Duna vízállás adatsora Pfelling

6. ábra

6. ábra: A Duna vízállás adatsora Kienstock

7. ábra

7. ábra: A Duna vízállás adatsora Nagybajcs

8. ábra

8. ábra: A Duna vízállás adatsora Budapest

9. ábra

9. ábra: A 2013. május 30. 6 UTC és június 3. 6 UTC között lehullott csapadék összege;
a térképen nem minden állomás adata van feltüntetve

10. ábra, animáció

10. ábra: A 2013. május 29. 6 UTC és június 4. 6 UTC között lehullott csapadék időbeli halmozódása;
ZAMG
animáció

11. ábra

11. ábra: ECMWF determinisztikus modell domborzata

12. ábra

12. ábra: ECMWF EPS modell domborzata

13. ábra

13. ábra: ECMWF determinisztikus és EPS modellek domborzatának különbség mezeje

14/a. ábra

14/b. ábra

14.(a,b) ábra: Fáklya diagram a Felső-Duna és az Inn vízgyűjtőre, 2013. május 25. 12 UTC-s modell-futás alapján

15/a. ábra

15/b. ábra

15.(a,b) ábra: Fáklya diagram a Traun, Enns vízgyűjtőre 2013. május 28. 12 UTC-s és május 30. 12 UTC-s modell-futás alapján

16. ábra

16. ábra: Extrem Forecast Index (EFI) előrejelzése 2013. május 29. 12 UTC

17. ábra 18. ábra
19. ábra 20. ábra

17–20. ábra: Különböző időpontokban készült csapadék-előrejelzések és a tényleges területi átlag a Duna 1–7 vízgyűjtőin
a következő napokra: 2013. május 30., május 31, és június 1., június 2.

21/a. ábra 21/b. ábra
21/c. ábra 21/d. ábra

21.(a,b,c,d) ábra: A megelőző napok csapadék-előrejelzése az Inn vízgyűjtőjére (determinisztikus, EPS átlag)
a következő napokra: 2013. május 30., május 31, és június 1., június 2.

22/a. ábra 22/b. ábra
22/c. ábra 22/d. ábra

22.(a,b,c,d) ábra: A megelőző napok csapadék-előrejelzése a Traun, Enns vízgyűjtőjére (determinisztikus, EPS átlag)
a következő napokra: 2013. május 30., május 31, és június 1., június 2.

23. ábra

23. ábra: Tényleges területi átlagok a Duna felső szakaszán 2013. május 30 és június 3. között

24. ábra

24. ábra: Tényleges területi átlagok a Duna felső szakaszán 2002. augusztus 5. és 13. között

25. ábra, animáció

25. ábra: Az 500 hPa-s hidegörvény alakulása 2013. május 26. és június 5. között (animáció)

26. ábra 27. ábra

26–27. ábra: A frontok és a meleg, nedves szállítószalag helyzete 2013. május 30. 12 UTC és június 1. 12 UTC időpontokban

28. ábra, animáció

28. ábra: A 850 hPa-s szint hőmérséklet és szélmezeje 2013. május 30. és június 2. között (animáció)

29. ábra, animáció

29. ábra: A 850 hPa-s szint ekvipotenciális hőmérsékletének változása 2013. május 30. és június 2. között (animáció)

30. ábra 31. ábra

30–31. ábra: A frontok és a meleg, nedves szállítószalag helyzete 2002. augusztus 8. 0 UTC és augusztus 12. 12 UTC időpontokban


OMSZ: 2013. július 4.